Részletek, Galuska Tünde "A Pálos Rend építészeti emlékei" című honlapjáról.
Az örményesi kolostor története 1378-tól ismert hiteles forrásból, amikor az örményesi perjel Eleket elcserélte egy másik birtokért. Az alapítás azonban már korábban történhetett, talán már a 13. század végén. 1378 után a 14. század végéig folyamatosan követhető a kolostor története.
1388-1503 között olyan jelentős birtokadományokkal gyarapodott, hogy a rend egyik legjobban ellátott kolostora lett. Kegyura mindvégig a Kanizsai család volt. Sőt, a Documenta Artis Paulinorum szerint e Boldogasszonyról nevezett örményesi kolostort ez a Kanizsai család is alapította 1378 előtt, első lakói pedig valószínűleg az Elek-Szigete kolostorból települtek át. Más források konkrétan megnevezik az alapítót, amely szerint a kolostort “Kanizsai Miklós tárnokmester, Zala, Vas és Sopron vármegyei főispán alapította 1390 körül a Boldogságos Szűz tiszteletére, a pálos szerzetesek számára.” Kanizsa területe – amelyhez az örményesi rendház is tartozott később – a 13. század közepétől, amikor a forrásokban felbukkan, nagyrészt két jelentősebb birtokos kezén van. Károly Róbert 1323. évi adományozása révén került az Osl nembeli Lőrinchez, amikor a Kanizsai család alapítójának adta Kanizsaszeg várát és tartozékait. Lőrinc, aki a király pártjára állt, 1319-ben foglalta el a várat Károly Róbert számára. Lőrinc fia, Kanizsai Miklós alapította tehát egyes források szerint az örményesi pálos kolostort. Tudjuk, hogy miután egészségi állapota miatt hivataláról leköszönt, Kanizsára vonult vissza és itt hunyt el 1404 márciusában. Az általa emeltetett örményesi kolostorban lett eltemetve.
Az örményesi kolostor története 1378-tól ismert hiteles forrásból, amikor az örményesi perjel Eleket elcserélte egy másik birtokért. Az alapítás azonban már korábban történhetett, talán már a 13. század végén. 1378 után a 14. század végéig folyamatosan követhető a kolostor története.
1388-1503 között olyan jelentős birtokadományokkal gyarapodott, hogy a rend egyik legjobban ellátott kolostora lett. Kegyura mindvégig a Kanizsai család volt. Sőt, a Documenta Artis Paulinorum szerint e Boldogasszonyról nevezett örményesi kolostort ez a Kanizsai család is alapította 1378 előtt, első lakói pedig valószínűleg az Elek-Szigete kolostorból települtek át. Más források konkrétan megnevezik az alapítót, amely szerint a kolostort “Kanizsai Miklós tárnokmester, Zala, Vas és Sopron vármegyei főispán alapította 1390 körül a Boldogságos Szűz tiszteletére, a pálos szerzetesek számára.” Kanizsa területe – amelyhez az örményesi rendház is tartozott később – a 13. század közepétől, amikor a forrásokban felbukkan, nagyrészt két jelentősebb birtokos kezén van. Károly Róbert 1323. évi adományozása révén került az Osl nembeli Lőrinchez, amikor a Kanizsai család alapítójának adta Kanizsaszeg várát és tartozékait. Lőrinc, aki a király pártjára állt, 1319-ben foglalta el a várat Károly Róbert számára. Lőrinc fia, Kanizsai Miklós alapította tehát egyes források szerint az örményesi pálos kolostort. Tudjuk, hogy miután egészségi állapota miatt hivataláról leköszönt, Kanizsára vonult vissza és itt hunyt el 1404 márciusában. Az általa emeltetett örményesi kolostorban lett eltemetve.
1939-ben készült fotó a Pálos Kolostor romjainál. (A képen Csordás Lajos)
A török kor másfél évszázada alatt a kolostorok egy része, így az örményesi kolostor is a végvári rendszer tagjai lettek, katonai létesítménnyé, várrá alakították. Egyenként ezek mind gyengék voltak, de összehangolt védekezéssel mégis közel másfélszáz éven át ez a gyenge gát is képes volt feltartóztatni a törököt – még Kanizsa eleste (1600) után is. Az örményesi pálos rendházban 1576-ban a pálos rend nagygyűlését is megtartották. 1593-ból az építményt védő hajdúk számára élelmiszert kérő levél maradt ránk.
Guzsik Tamás és Fehérváry Rudolf 1977-ben és 1979-ben végzett helyszínszemlét a területen. Ennek eredményeképpen megállapították, hogy az egykori kolostor hagyománya elevenen él a helyi lakosság körében, az idősebbek pedig még embermagasságú romokra is emlékeztek. Az egykori kolostor ezen kőanyagát a községben több ház építésénél is felhasználták. A kolostor helyét mára szintén csak a hagyomány tartja számon, amely a falu utolsó házával szemben levő legelőrészre lokalizálja. Az itt található bozótos hely környezetében nagyobb mélyedés van, mivel innen termeltek ki utoljára köveket a község házainak építéséhez. A vékony termőtalaj alatt több helyen is kitűnik a habarcs- és téglatörmelék.
Guzsik Tamás és Fehérváry Rudolf 1977-ben és 1979-ben végzett helyszínszemlét a területen. Ennek eredményeképpen megállapították, hogy az egykori kolostor hagyománya elevenen él a helyi lakosság körében, az idősebbek pedig még embermagasságú romokra is emlékeztek. Az egykori kolostor ezen kőanyagát a községben több ház építésénél is felhasználták. A kolostor helyét mára szintén csak a hagyomány tartja számon, amely a falu utolsó házával szemben levő legelőrészre lokalizálja. Az itt található bozótos hely környezetében nagyobb mélyedés van, mivel innen termeltek ki utoljára köveket a község házainak építéséhez. A vékony termőtalaj alatt több helyen is kitűnik a habarcs- és téglatörmelék.
Régészeti kutatása 2017-ben kezdődött el. Széleskörű intézményközi együttműködésben – a Magyar Nemzeti Múzeum, a Göcseji és a Balatoni Múzeum, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete és Régészeti Térinformatikai Laboratóriuma, valamint a Civil Régészeti Alap munkatársainak részvételével. A mérési eredmények alapján kirajzolódó alaprajz a 2020 őszére tervezett régészeti feltárások kiindulópontja.
A kolostor lehetséges alaprajza a 2017-18-as talajradaros vizgálatok alapján
Pálosok emléke a szomszédos Barátsziget teleplülés nevében
(A feltételezések szerint innen, a Zala folyó árteréből települtek át a szerzetesek a védettebb Örvényeshegyre)
(A feltételezések szerint innen, a Zala folyó árteréből települtek át a szerzetesek a védettebb Örvényeshegyre)